Robotok kora (eBook)

Martin Ford (Autor)

eBook Download: EPUB

2018 | 1. Auflage
352 Seiten
HVG Konyvek (Verlag)
978-963-304-523-7 (ISBN)

Infos

Mihez kezdünk, ha az algoritmusok képesek lesznek elvégezni a munkánkat?
Miért egyre megfizethetetlenebb a jó egészségügyi ellátás és oktatás?
Miért kellene minden országban bevezetni a garantált alapjövedelmet?
A negyedik ipari forradalom gyökeres átalakulást hoz a munkaerőpiacon is. Az okosrobotok, a tanuló algoritmusok és a mesterséges intelligencia általános terjedése nemcsak a gyártósor mellett állók, de az egyetemi végzettségűek állásait is fenyegeti. Ha nem készülünk fel minderre, a középosztály fokozatosan eltűnik, a jövedelemegyenlőtlenség pedig drasztikus méreteket ölt. Mivel a munkavállalók egyben fogyasztók is, a piacgazdaság a ma ismert formájában hamarosan fenntarthatatlan lesz. 
A Robotok korából képet kapunk arról, hogy mire számíthatunk a mesterséges intelligencia , a robotika, a és az infokommunikációs technológiák, a 3D-nyomtatás vagy az önvezető járművek rohamos fejlődését követően. Megtudjuk, miért nem működnek a gépek térhódítására adott hagyományos megoldások - mint például az újabb képzettségek és tudás megszerzése. Martin Ford jövőkutató célja nemcsak az, hogy felnyissa a politikai döntéshozók, a tudósok, a munkáltatók és a hétköznapi emberek szemét, de megoldási stratégiák alkalmazását is sürgeti.
 
'Henry Ford legidősebb unokája, a legifjabb Henry Ford és Walter Reuther, az amerikai autóipari dolgozók szakszervezetének legendás vezetője gyárlátogatáson volt egy nemrégiben automatizált autógyárban, amikor a Ford Motor Company elnök-vezérigazgatója ezzel a gúnyos kérdéssel fordult Reutherhez: »Walter! Hogy fogod rávenni ezeket a robotokat arra, hogy szakszervezeti tagdíjat fizessenek?« Mire Reuther így válaszolt: »Henry! És te hogy fogod rávenni őket, hogy autót vegyenek tőled?'

---

Mihez kezdunk, ha az algoritmusok kepesek lesznek elvegezni a munkankat? Miert egyre megfizethetetlenebb a jo egeszsegugyi ellatas es oktatas? Miert kellene minden orszagban bevezetni a garantalt alapjovedelmet? A negyedik ipari forradalom gyokeres atalakulast hoz a munkaeropiacon is. Az okosrobotok, a tanulo algoritmusok es a mesterseges intelligencia altalanos terjedese nemcsak a gyartosor mellett allok, de az egyetemi vegzettseguek allasait is fenyegeti. Ha nem keszulunk fel minderre, a kozeposztaly fokozatosan eltunik, a jovedelemegyenlotlenseg pedig drasztikus mereteket olt. Mivel a munkavallalok egyben fogyasztok is, a piacgazdasag a ma ismert formajaban hamarosan fenntarthatatlan lesz. A Robotok korabol kepet kapunk arrol, hogy mire szamithatunk a mesterseges intelligencia , a robotika, a es az infokommunikacios technologiak, a 3D-nyomtatas vagy az onvezeto jarmuvek rohamos fejlodeset kovetoen. Megtudjuk, miert nem mukodnek a gepek terhoditasara adott hagyomanyos megoldasok - mint peldaul az ujabb kepzettsegek es tudas megszerzese. Martin Ford jovokutato celja nemcsak az, hogy felnyissa a politikai donteshozok, a tudosok, a munkaltatok es a hetkoznapi emberek szemet, de megoldasi strategiak alkalmazasat is surgeti. Henry Ford legidosebb unokaja, a legifjabb Henry Ford es Walter Reuther, az amerikai autoipari dolgozok szakszervezetenek legendas vezetoje gyarlatogatason volt egy nemregiben automatizalt autogyarban, amikor a Ford Motor Company elnok-vezerigazgatoja ezzel a gunyos kerdessel fordult Reutherhez: Walter! Hogy fogod ravenni ezeket a robotokat arra, hogy szakszervezeti tagdijat fizessenek? Mire Reuther igy valaszolt: Henry! Es te hogy fogod ravenni oket, hogy autot vegyenek toled?"e;

Textauszug

BEVEZETÉS

Valamikor az 1960-as években a Nobel-emlékdíjas közgazdászt, Milton Friedmant tanácsadónak kérte fel az egyik fejlődő ázsiai ország kormánya. Látogatása során Friedmant elvitték egy nagyszabású állami beruházás helyszínére, ahol meglepetten látta, hogy munkások tömegei túrják nagy vehemenciával a földet, de elvétve akad csak egy-egy buldózer, traktor vagy egyéb földmunkagép. Amikor rákérdezett, miért van ez így, az illetékes kormányzati tisztviselő elmagyarázta, hogy a projekt – szándékaik szerint – „munkahelyteremtő program” is egyben. Friedman pikírt válasza azóta szállóigévé lett: „Akkor ásó helyett miért nem inkább kanalat adnak az embereknek?”

Friedman megjegyzésében az a fajta szkepticizmus – sőt nyílt gúny – érhető tetten, amely igen jellemző volt a kor közgazdászaira, akik a közvélemény részéről rendre azzal az általános félelemmel találták szembe magukat, hogy a gépek majd elveszik az emberek munkáját, és tartós munkanélküliséget okoznak. A történelem bebizonyította, hogy a szakemberek szkepticizmusa cseppet sem volt alaptalan. Az Amerikai Egyesült Államokban, főleg a 20. század folyamán, a technológia fejlődése folyamatosan biztosította az össztársadalmi jólét növekedését.

Menet közben persze akadtak kisebb buktatók, és volt, hogy komoly törések akasztották meg a folyamatot. A mezőgazdaság gépesítése az ágazatban dolgozók munkáját nagy részben szükségtelenné tette, és ennek következtében munkanélkülivé vált béresek tömegei indultak meg a nagyvárosok felé, hogy a gyárakban keressenek megélhetést. Később az automatizálás és a globalizáció átterelte a munkásokat a gyáriparból az egyre bővülő szolgáltatóiparba. Ezekben az átmeneti időszakokban gyakori probléma volt a rövid ideig tartó munkanélküliség, ám az sosem állandósult vagy vált rendszerszintűvé. Új munkahelyek jöttek létre, és az elbocsátott munkások új lehetőségeket találtak maguknak.

Ráadásul ezek az új állások sok esetben még kedvezőbbek is voltak, mint a régiek, a korszerűbb tudásért cserébe magasabb fizetést kínáltak. Különösen igaz volt ez a II. világháború utáni huszonöt évben. Ez volt az amerikai gazdaság „aranykora”, amelyben látszólag tökéletes békében megfért egymás mellett a gyors technológiai fejlődés és az amerikai munkaerő jóléte. Ahogy fejlődtek a gyártásban használt gépek, úgy javult a gépeket üzemeltető munkások teljesítménye. Ettől ők még értékesebb munkaerővé váltak, és még magasabb bért követelhettek maguknak. A háború utáni időszakban a technológiai fejlődés a pénzt közvetlenül az egyszerű munkás zsebébe tömte, hiszen a munkabér egyenes arányban nőtt a meredeken emelkedő termelékenységgel. Cserébe a munkások a folyamatosan növekvő jövedelmüket szépen elköltötték, ezzel pedig tovább növelték a keresletet azon termékek és szolgáltatások iránt, amelyeket ők maguk állítottak elő.

Miközben ez a pozitív visszacsatolási lánc hajtotta előre az amerikai gazdaságot, a közgazdaságtan is a maga saját aranykorát élte. Ugyanebben az időszakban kiemelkedő személyiségek, például Paul Samuelson, azon dolgoztak, hogy szilárd matematikai alapokon nyugvó tudománnyá emeljék a közgazdaságtant, amely ekkorra szinte teljes egészében a magas szintű kvantitatív és statisztikai módszerek területévé vált, a közgazdászok pedig ekkoriban fektették le azoknak a komplex matematikai modelleknek az alapjait, amelyeket azóta is e terület szellemi bástyáinak tekintenek. Nem csoda hát, hogy a háború után tevékenykedő közgazdászok, miközben tették a dolgukat, a virágzó gazdaság láttán azt gondolták, hogy ez így normális: a gazdaságnak így kell működnie – és mindig is így fog működni.

Jared Diamond 2005-ben megjelent Összeomlás (Collapse)1 című könyvében elmeséli Ausztrália mezőgazdaságának történetét. A 19. században az első európai telepeseket egy viszonylag gazdagon burjánzó, zöld táj fogadta ezen az új kontinensen. Ezek a telepesek pedig – akárcsak az 1950-es évek amerikai közgazdászai – azt gondolták, hogy amit látnak, az a normális, és minden örökre úgy marad, ahogy most van. Buzgón nekiláttak hát farmokat és mezőgazdasági telepeket létesíteni ezen a látszólag termékeny földön.

Egy-két évtized elmúltával azonban kénytelenek voltak szembesülni a rideg valósággal. A gazdák rájöttek, hogy a vidék éghajlata összességében sokkal szárazabb, mint azt eredetileg hitték. Egyszerűen csak, szerencséjükre (vagy pechjükre), épp egy olyan kivételes időszakban, „nyerő szériában” érkeztek, amikor minden adott volt a sikeres gazdálkodáshoz. Az ekkori, balsorsú beruházásoknak a nyomai még ma is fellelhetők Ausztráliában: elhagyott tanyaépületek árválkodnak a lényegében sivatagos területek kellős közepén.

Jó okunk van azt hinni, hogy az amerikai gazdaság nyerő szériája is hasonlóképp ért véget. A növekvő termelékenység és az emelkedő bérek szimbiotikus kapcsolata az 1970-es években kezdett felbomlani. 2013-ban egy átlagos gyári munkás vagy beosztott (reálértéken számolva) mintegy 13%-kal keresett kevesebbet, mint elődje 1973-ban, holott a termelékenység ez idő alatt 107%-kal nőtt, a legjelentősebb kiadások, a lakhatás, az oktatás és az egészségügyi ellátás költségei pedig az egekbe szöktek.2

2010. január 2-án a The Washington Post egyik cikke arról számolt be, hogy az Egyesült Államokban a 21. század első évtizedében egyetlen új munkahely sem jött létre.3 Erre az 1929-es nagy gazdasági világválság óta eltelt évtizedekben sohasem volt példa; sőt, a II. világháború után nem volt egyetlen olyan évtized sem, amely során a betölthető állások száma legalább 20%-kal ne emelkedett volna. A munkaerőpiac még a stagflációval{1} és energiaválsággal sújtott 1970-es években is 27%-os növekedést produkált.4 A 2000-es évek első, „elveszett” évtizedének eredménytelensége különösen megdöbbentő, ha figyelembe vesszük, hogy évente csak ahhoz, hogy az amerikai gazdaság lépést tudjon tartani a munkaerőpiac növekedési ütemével, egymillió új munkahelyre lenne szükség. Más szóval, az évezred első tíz évében mintegy tízmillió olyan munkahely hiányzott a piacról, amelyekre óriási szükség lett volna, de mégsem jöttek létre.

A jövedelmi egyenlőtlenségek az elmúlt években olyan magas szintre emelkedtek, amilyet 1929 óta nem látott Amerika, és világossá vált, hogy az 1950-es években még a munkásokat gazdagító termelékenységnövekedésből származó haszon ma már szinte teljes egészében a tulajdonosok és a befektetők zsebében marad. A nemzeti összjövedelemből a munkaerőhöz vándorló jövedelem aránya folyamatosan csökken, és úgy tűnik, hogy ezt a zuhanást semmi sem állítja meg. A nyerő szériának vége, az amerikai gazdaság új korszakba lépett.

Egy olyan korszakba, amelynek legmeghatározóbb eleme a munkások és a gépek viszonyának alapvető átalakulása lesz. Ez az átalakulás pedig a technológiával kapcsolatos alaptételeink egyikét – miszerint a gépek olyan eszközök, amelyek a munkások termelékenységét növelik – végleg átírja majd. Mert a gépek maguk is munkásokká válnak, így a munkaerő és a tőke teljesítőképessége közti határvonal minden eddiginél jobban elhalványul majd.

Ennek az egész folyamatnak a hajtóerejét – természetesen – az információ- és kommunikációtechnológia állandó, gyorsuló ütemű fejlődése adja. Sokan ismerik a Moore-törvényt5 – amely kimondja, hogy a komputerekben rendelkezésre álló számítási kapacitás nagyjából 18–24 havonta megduplázódik –, de azzal már csak kevesen vannak tisztában, milyen lehetőségek rejlenek ebben a rendkívüli, exponenciális fejlődésben.

Képzeljük el a következőt: beülünk az autónkba, és megyünk 5 km/h-val. 1 perc után a duplájára növeljük a sebességünket, és 10 km/h-val folytatjuk az utunkat, majd egy perc múlva megint megduplázzuk a sebességet, és ez így megy tovább. Ebben nem csupán a duplázódás az, ami figyelemre méltó, hanem az, hogy mekkora utat lehet megtenni, miután ez a folyamat már tart egy ideje. Az első percben nagyjából nyolcvan métert haladunk. A harmadik percben, amikor a sebességünk 20 km/h, már több mint háromszázharminc métert teszünk meg percenként. Az ötödik percben, amikor már 80 km/h-val haladunk, a megtett távolság több lesz egy kilométernél. A hatodik perc teljesítéséhez már egy gyorsabb autó kell – és egy versenypálya.

Gondoljunk csak bele, mekkora sebességgel haladnánk – és mekkora távot tennénk meg az utolsó percben –, ha a sebességünket egymás után huszonhétszer dupláznánk meg. Nagyjából ennyiszer duplázódott meg ugyanis a számítási kapacitás azóta, hogy 1958-ban feltalálták az integrált áramkört. A most zajló forradalmat nem csupán a gyorsulás indította el, hanem az a tény, hogy ez a duplázódás már olyan régóta tart, hogy egy adott évben a haladás várható mértéke már szinte felfoghatatlan.

...

Produkt-Details

• Erscheint lt. Verlag: 24.7.2018
• Sprache: Hungarian
• Themenwelt: Informatik ► Theorie / Studium ► Künstliche Intelligenz / Robotik
• Themenwelt: Technik ► Elektrotechnik / Energietechnik
• Themenwelt: Technik ► Maschinenbau
• ISBN-10: 963-304-523-1 / 9633045231
• ISBN-13: 978-963-304-523-7 / 9789633045237