Rejtőző kavicsok 1. (eBook)

Lázár Ildikó Kolozsi (Autor)

eBook Download: EPUB

2018
240 Seiten
Könyv Guru (Verlag)
978-615-5803-28-4 (ISBN)

Infos

Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki 'nagyvadat' vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival - csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik...

Textauszug

1. Félelmek és csaták

Atács megállt az ajtóban. Azonnal feltűnt neki a négy idegen srác, akik a büféscsajt szórakoztatták. Az egyik észrevette, majd laza mozdulattal megbökdöste a mellette álló közel kétméteres fiú vállát. Atács érezte, hogy gáz lesz, főleg, amikor elindultak felé. El kéne futnia, ez volt az első gondolata, de elkésett vele. Bekerítették. A diákok szép lassan kiszivárogtak a büféből.

– Hol van az a szemétláda haverod? – kérdezte a magas srác és a karját az ajtófélfának támasztotta.

– Sok haverom van… – többet nem tudott mondani, mert az elkapta a nyakát és nekinyomta a falnak.

– Az a tetű, aki bemerészkedett a vadászterületemre! – A fiú a büféscsajra nézett, aki aggódva figyelte a jelenetet.

Atács összerakta a képet. Pár napja Praetor hancúrozott a bögyös lánnyal, a tegnap esti buliban pedig Krisz vitte el egy körre. Ez lenne a pasija? Szorult helyzetben volt, mégis majdnem elröhögte magát.

– Arra a híres vadászterületre már elég sokan bemerészkedtek nagymenő, fogalmam sincs, melyiket keresed… – sziszegte a fogai között.

A srác olyan erővel ütötte gyomorszájon, hogy Atács összecsuklott. Nem kapott levegőt, vicsorogva tátogott, mint a partra vetett hal. A lány odaszaladt.

– Ezt most mér’ kellett? Még csak rám sem nézett! – Lehajolt hozzá, fogalma sem volt, hogy segíthetne rajta.

Az óriás úgy felkapta, mint egy szivacsot.

– Velem senki sem szórakozhat, bébi! Vágod? – A lány ijedten igent intett.

– Velem sem! – szólalt meg valaki a háta mögött.

Krisz a válláig ért, de olyan fenyegető és magabiztos volt a hangja, hogy a fiúk óhatatlanul hátrébb léptek.

– Egy, azaz kerek egy percetek van, hogy lábra állítsátok a barátomat, és bocsánatot kérjetek tőle!

A langaléta elnevette magát.

– Különben mi lesz, pöttöm?

– Blama…

Krisz lassan felemelte a karját és rápillantott az órájára. Atács észrevette, hogy a barátja világoskék szeme belilult. Ilyenkor még ő is félt tőle. Krisz nem foglalkozott az udvartartással, tudta, hogy először az óriást kell leterítenie, a slepp rögtön megzavarodik, ha a vezér elesik. Hirtelen előreugrott, az egyik kezével elkapta a fiú vállát, a jobb lábával pedig elgáncsolta. Ráugrott, és a könyökével leszorította a nyakát a padlóhoz. Minden pillanatok alatt történt, még Atács is meglepődött.

– Ez… az én… vadászterületem… – szótagolta Krisz – Aki pedig megüti a barátomat… az engem üt meg! Azt pedig kifejezetten rosszul tűröm! Vágod?

Az egyik srác óvatosan közelebb lépett, Krisz még arra sem méltatta, hogy ránézzen.

– Maradj a helyeden, gyalogos, mert ha még egy lépést teszel, elzárom a vezéred levegőcsapját!

Az óriás tett egy tétova kísérletet, hogy kiszabaduljon, de Krisz olyan erővel szorította a földhöz, hogy esélye sem volt. Jobb híján dühösen fújtatott. Atács felállt, a lány mellette toporgott, és idegesen tördelte a kezét.

– Mondd, hogy hagyja békén…

– Neked kuss a neved! – szólt rá Atács – Mivel etetted meg a Terminátort?

– Az egyik haverja meglátta, amikor Krisz elvitt a buliból – hajtotta le a fejét a lány.

– Mi az, hogy ő vitt el? Viháncolva vonszoltad magaddal kislány!

Krisz óvatosan elengedte a srác nyakát.

– Meg ne mozdulj, mert parkettát csinálok belőled! Amúgy is unom már ezt a zöld linóleumot… – Lassan felemelkedett, a másik a szemét forgatva feküdt a földön – Ezért indultál be? Adok egy jó tanácsot! Sose higgy a csajoknak, máskor vonjál gyököt, mielőtt nekirontasz a haveromnak…

– Én láttam, amikor kivitted! – szólalt meg a mögötte álló fiú óvatosan.

– A nagy s-t látod a szemész falán, suttyó? – Krisz odafordult, az ijedtében a barátja mellé lépett – Menjetek innen a fenébe, ennyit nem ér az egész! – Megvetően lenézett az óriásra, aki azóta sem mert megmozdulni – A fene se tudta, hogy a te csajod, ő rángatta le rólam a gatyát…

– Nem is… – védekezett erőtlenül a lány.

Egy tanár lépett be a büfébe. Először a földön fekvő srácra pillantott, aztán Kriszre.

– Mi folyik itt, fiatalok? És ti kik vagytok? – kérdőn nézett a még mindig döbbenten álló fiúkra – Idegenek ide nem jöhetnek be! Azonnal tűnjetek el innen, vagy kivezettetlek a biztonságiakkal!

Az egyik odaugrott és megpróbálta felsegíteni az óriást, de az dühösen ellökte magától. Elindultak kifele.

– Csak nem verekedtetek? – vonta kérdőre őket a tanár.

– Ugyan, tanár úr! A csávó megbotlott a saját lábában, a rozsdás T-800-as prototípusnál nem szokatlan az ilyesmi… – vigyorgott Atács.

Krisz odasétált a pulthoz, kért egy kólát a megszeppent lánytól, majd mosolyogva megállt Kálnoki előtt.

– Még, hogy biztonságiak! Kire gondolt tanár úr, a hatvanéves portásra, esetleg Manci nénire, aki seprűstől, vödröstől nyom vagy harminc kilót?

– Kegyes hazugság volt…

– Csak nem ijedt meg tőlük? – kérdezte Atác.

– Nincs szükségünk balhéra! – mondta nyomatékosan Kálnoki.

– Milyen balhééé? Krisz pár másodperc alatt képes összecsomagolni egy kisebb falut. Esélyük sincs balhézni…

Két fiú rontott be az ajtón.

– Hóóóó! Hova ez a nagy futás? Bezzeg tornaórán sokkal visszafogottabbak vagytok! – A tanár rosszallóan csóválta a fejét.

– Valaki azt mondta, hogy ingyen kaját osztanak, még szép, hogy ötösbe kapcsoltunk – vágta ki magát Leó, és odakacsintott Krisznek.

Praetor intett a többieknek, hogy menjenek ki.

– Na, mi akkor lelépünk tanár úr – vetette oda Atács.

– Máskor, ha lehet, iskolán kívül kakaskodjatok!

– Ne spilázza túl a dolgot! – szólalt meg Krisz nyugodt hangon, Kálnokinak mégis végigfutott a hátán a hideg.

Leültek a padra. Atács gyorsan beszámolt a többieknek, Krisz szerényen mosolygott, de látszott rajta, hogy nincs ellenére az istenítés.

– És ekkor futottatok be ti. Mint a filmeken a rendőrök, hót ziher, hogy csak akkor érkeznek meg, amikor a főhős már szétverte az összes gonoszt, és unalmában nekiesik a tájnak is…

– Hagyd már ember, tudta a fene, hogy hol vagytok! Az egyik kilencedikes szólt, hogy épp salátát csinálnak belőled a büfében, rohantunk, ahogy bírtunk – védekezett Leó.

– Engem jobban érdekel a mi kis projektünk… – szólalt meg hirtelen váltással Atács.

– Nekem nagyobb vad kell! – mondta elszántan Krisz.

A többiek értetlenül bámultak rá. Megszokta már, s azt is, hogy mindig meglepi őket. Ezért tisztelték. Ezért is – javította ki magát önelégülten. Atács elfordította a fejét, nem bírt sokáig a szemébe nézni. Igaz, mások sem. Bárkit megbabonázott a tekintetével, mint Ká a dzsungelben. Világos, szinte rikító kék szeme szinte perzselt, koromfekete haja pedig még hatásosabbá tette a tekintetét. Élvezte, hogy a lányok rajonganak érte, a fiúk pedig irigylik az adottságaiért, viszont kikezdeni ritkán mertek vele. Még a végzősök is kerülték, kimondva-kimondatlanul ő volt a vezérhím az iskolában.

Atács megemberelte magát.

– Ne már Krisz, muszáj neked folyton félrefaragni?– kissé belelovalta magát az ellenzéki szerepbe, amitől teljesen elvörösödött a feje.

– Mi van, kaktuszba pisiltél okostóni? Jobban bírtalak, amíg tátogtál a földön… – vágott vissza élesen Krisz – Az ötlet nem ­rossz, de nekem kevés, csak ezt mondtam. Én valami nagyobb kihívást akarok. Lille nekem nem pálya.

– Vagy inkább félsz tőle! Kezdesz idegesíteni haver, mindent úgy adsz el, mintha másképp gondolnád, de közben kezdem azt hinni, hogy beszari vagy… – Tudta, hogy ezzel kihozza a sodrából Kriszt, de nem érdekelte, mert büszke volt a tervére, és elhatározta, hogy bármi történjék, akkor is véghezviszi.

– Atika, vedd úgy, hogy az anyád beszél hozzád – paskolta meg a fiú arcát kedveskedve Krisz, Praetor és Leó ugrásra készen figyelték a jelenetet. – Ha még egyszer ilyen csúnyákat mondasz, én esküszöm, hogy a térdemre fektetlek és elfenekellek! – A végén már úgy gügyögött, mint a jóságos mama a hülyegyerekének.

– Nektek tervetek se volt, de az enyémet bezzeg nagy élvezettel cincáljátok szét – dohogott tovább „okostóni”.

Tényleg az volt. Néha szégyellte magát a többiek előtt, s minden jeles osztályzat után sűrű magyarázkodásba fogott. Atács vagyok, nem tehetek róla – csak így hívták a háta mögött. Valóban nem tehetett róla. Olyan volt, mint a szivacs, szívott magába mindent, ami tanulható. Nem volt kifejezetten jóképű srác, inkább az a fajta, aki akkor kezd megszépülni, amikor megszólal. Világosbarna haja göndör tincsekben végződött, éppen annyira hosszan, amennyi miatt még nem szórakoztak vele a tanárai és az ősei. A trendi szemüveg mögül kikandikáló kék szeme...

Produkt-Details

• Erscheint lt. Verlag: 28.8.2018
• Sprache: Hungarian
• Themenwelt: Kinder- / Jugendbuch ► Bilderbücher ► Religiöse Bilderbücher
• Themenwelt: Kinder- / Jugendbuch ► Jugendbücher ab 12 Jahre
• Themenwelt: Kinder- / Jugendbuch ► Sachbücher ► Körper / Sexualität
• Schlagworte: család • első szerelem • ifjúsági • iskola • szerelem • szülő gyerek kapcsolat • tanár diák viszony
• ISBN-10: 615-5803-28-5 / 6155803285
• ISBN-13: 978-615-5803-28-4 / 9786155803284